Nem tehetek róla, nincs jó kedvem, ezt hozza ki belőlem a karácsony. Hetekkel később beszélgettünk egyik barátnőmmel a karácsonyi hangulatról és be kell, hogy valljam, hogy nekem se sűrűn van. Akkor nem reagáltam rá semmi érdekfeszítőt, de így elgondolkodva és az ünnep elmúltával, rá kell jönnöm, hogy nincs. Nekem egyik évben sem jó. Gyűlölöm.
Mégis, amikor megkérdezik, hogy melyik a kedvenc ünneped? Rávágom, hogy ez. Miért? Mert ilyenkor együtt van a család. A faszt van együtt. Soha sem volt együtt.
Annyi minden történt, a feje tetejére állt az életem, egyszerűen a világ kínjai nehezednek rám, ez a December az év legrosszabb hónapja, utálom. De ahogy a fent említett nőszemély mondja mindig, a sok rossz után jön a jó. Úgy kell lennie. Úgy...
Örülhet a szerencsétlen, hogy nincs itt, mert most is ott csüngenék a nyakán és mondanám neki ádázul a szövegemet, csak susmogva ejteném ki a szavakat, remegő ajkakkal és soha nem néznék a szemébe.
Oké, azt hiszem, iszok egy kávét, egy Hellt vagy egy Burnt, mert már kezdek egyre hülyébb lenni.
A koffein éltet.
