Számtalanszor elképzeltem már ezt a jelenetet. Álmaimban rendszeresen felderengett előttem. A mosolyod, a barna szemed, hollófekete hajad, ahogy rám nézel, ragyog a tekinteted. Most itt vagyunk, évekkel később, mikor már úgy döntöttem lezárom az egészet, de Te felteszed a kérdést, én pedig ádázul nemet mondok. Bolond vagyok. De nem tehettem mást. Hülye, de büszke ember is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése