Hé, te, ott; te, piros pulcsis lány, ott, abban a kék - fehér színű futócipőben. ... Fogadd el. ... Igen, kérlek, fogadd el, neked is jobb lesz így. Ha megteszed, nem fogod többé ezen magad emészteni, mikor egyedül elindulsz a hidegbe, hogy aztán kocoghass egy kicsit. Felejtsd el őt, ne gondolj Rá. Sosem leszel neki elég jó, nem fogsz olyan szintre elérni, hogy megfelelj neki. Bezzeg, Te, odaadtad neki mindened, mártírkódtál, és megtettél neki akármit. Feltétel nélkül szeretted, úgy ahogy most is, csak egyszerűen elrejted az érzéseket magadba, hogy ne keljen megalázkodnod. Hiszen a szeretet alapja, az, hogy kihasználás nélkül aláveted magad a másiknak. Igen, ezt Te is tudod. Alkalmaztad. Sajnos, kihasználtak. Ne kiabálj, tudom. Erős volt, de valahol igazam van.
Most persze, fáj a térded. Hiszel a buddhizmusban, és abban, hogy a betegségek és a balesetek valamilyen lelki gond miatt történnek. Emlékszel még, mikor fogadtad meg, hogy felhagysz kis barátnéd pátyolgatásával? A téli szünet előtti nap volt. Csütörtök. December 20. A karma nem sokáig teketóriázott, 5 napot várt, meggondolhattad volna magad, de elestél a bringáddal. Karácsony estéjén. Megszívtad. Azóta is fáj. Már több, mint egy hónapja. Miért? Azért, mert megfeledkeztél az alázatról. Nevetsz rajta, mennyire röhej az egész, de merő dacból és abból, hogy büszke embertípus vagy, megfogadod, hogy nem lesz következő ember, akiért így odaleszel. Elég volt az a három az életedben. Ne legyél bolond. Nem ilyen egyszerű. De sok sikert. Hiszek benne, hogy sikerüljön megtalálni a világon a legjobb embert, aki majd a barátod lehet. Örökké.
Szeretettel: L.Y.
Köszönöm, Louis. Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése